A Hallássérültek Tanintézetének látogatása

Az elmúlt pár hónapban részt vettem néhány intézménylátogatáson, így gondoltam megosztom veletek az egyiket, azt, ami engem a legjobban megfogott. Körül-belül két hete voltam egy hallássérülteknek fenntartott intézetben, ami nekem nagyon tetszett. Mi, akik megnéztük az intézmény működését egyből bekerültünk az intézmény vérkeringésébe. (Ehhez hozzá tartozik, hogy azt gondolták, egy nappal később megyünk, emiatt nem készültek fel ránk. Véleményem szerint így hitelesebb képet kaphattunk az iskoláról, mivel a legtöbb látogatás megrendezettnek tűnt számomra.) Reggel, mikor megérkeztünk jöttek-mentek a szülők, a gyerekek és néhány a pedagógus az ajtóban fogadta a gyermekeket. A legtöbben jelnyelven beszéltek. Már többször láttam, hogy valaki így kommunikál, de ez most más volt. Máskor például, amikor a buszmegállóban lát az ember ilyet, akkor az furcsa és ez a dolog szörnyűsége. Miért nem természetes ez az emberek többségének? Miért néznek az emberek furcsán azokra, akik így kommunikálnak? Szerintem erre több, bonyolultabb választ is lehet adni, de az első, ami eszembe jutott az az, hogy egy átlagember ritkán találkozik siket emberekkel. Ezzel, és mint sok más fogyatékossággal meg kellene ismertetni az embereket, de térjünk vissza az intézménylátogatáshoz. Míg az aulában vártuk az igazgató asszonyt, addig volt időnk megfigyelni a diákokat és a pedagógusokat, kívülről teljesen hétköznapi, azzal az egy különbséggel, hogy az emberek a megszokottól eltérően fejezik ki magukat. Miután megérkezet az igazgató asszony elmesélte az iskola történetét, az új épületbe költözést és az intézmény működését.

Az intézményben működik egy óvoda, egy általános iskola és egy szakiskola. Az óvodába 3 és 6 év közötti gyerekek járnak. A játék mellett már ebben a korban elkezdődik a gyermekek beszédtanítása. A 6 és 16 év közötti tanulók a 10 évfolyamos általános iskolai tagozaton tanulnak. Speciális anyanyelvi oktatásuk ebben az életszakaszban is folytatódik.2001/2002. tanévtől beindították speciális szakiskolájukat, ahol 16 éves kortól az ifjak a számítógép kezelő-használó szakmát, és a bőrtárgykészítő szakmát sajátíthatják el. Speciális szakiskolájukban a 9-10. évfolyam általános műveltséget alapozó szakasza után kerül sor az OKJ-s számítógép kezelő-használó és a bőrtárgykészítő szakma elsajátítására. Természetesen a 10. évfolyam elvégzése után lehetőség van bármilyen más, ezen iskolán kívül oktatott szakma tanulására is. Az iskolában a tantermeken kívül szaktantermek (fizika, kémia, földrajz, történelem, biológia, számítástechnika, rajz, kézimunka, technika, hallás-ritmus), óvoda, könyvtár, diákotthon, konyha és ebédlő, orvosi vizsgálók és betegszobák találhatók. A testedzést és mozgást a hatalmas tornaterem, kézilabda-pálya, teniszpályák, futó és ugrópályák és a játszóudvar szolgálják. Az óvodásoknak külön két játszókertjük van homokozóval, mászókákkal és hintával.

Az iskolában kis létszámú osztályokban tanítanak, és a gyerekeknek úgy kell ülniük, hogy mindig láthassák a tanár szájról olvasási képét. Ezért az osztályokban félkörben vannak a padok elhelyezve. Nagyon fontos tantárgy az egyéni anyanyelvi nevelés. Ezeken az órákon folyik a hangkialakítás, beszédtanítás, beszédkorrekció. Ezért szükség van kisebb szobákra, ahol a tanár egy tanulóval dolgozhat. Speciális tantárgy a hallás-ritmus nevelés. Ezeken az órákon megpróbálják a gyerekek hallásfigyelmét fejleszteni (a siket ember nem teljesen siket, minden hallássérültnek van hallásmaradványa), illetve ritmusos mozgásokkal, mondókák tanulásával a mozgás és beszédritmusuk kialakulását segíteni. Ezért van szükség olyan tantermekre, ahol tükör van az egyik falon, hogy a gyerekek saját mozgásukat megfigyelhessék.

Miután az igazgató asszony végzett a mondandójával választhattunk, hogy milyen órára ülünk be. Én egy első osztályos magyar órára mentem be. Az osztályban öten voltak és a kiejtést, a napokat és a hónapokat tanulták. A gyerekek súlyos fokú hallássérültek voltak, hallókészülék segítségével képesek tartani az óra menetét. Miután véget ért az óra körbenézhettünk az intézményben. Szerencsére ez egy jól felszerelt, szépen karbantartott épület, amit öröm volt megtekinteni.